Hétfőn reggel már görbültek a botok, szóltak a kapásjelzők, rettegtek a halak, sőt még egy teknős is horogra akadt, persze azt visszaengedték. A tó partján, közösségben, jóízű beszélgetések közepette hamar el is telt az idő, közben pedig húsvét után egy bibliai történet juthatott a jelenlevők eszébe, mely a János evangéliuma 21. részében található: „Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is. Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból! Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek!”
A történet el is hangzott a szigetlankai parókia udvarán, ahol amit fogtak, el is fogyasztották az ügyes horgászok és hozzátartozóik. Áldott és emlékezetes nap volt ez, melyen megerősödött a péteri hivatás is: mostantól embereket fogsz fogni. Az ilyen megfogó és megkapó alkalmak ezt a célt is szolgálják.